Minden a filmekről - elemzések, vélemények, kritikák

Filmtress

Alien: Covenant (2017) siker és csalódás egyszerre

2017. május 22. - Fortress

Az elemzés első része spoiler mentes

Óriási várakozással számoltuk a napokat a Covenant bemutatójáig, hiszen régi Alien rajongókként a kezdetektől nyomon kísérjük a franchise egyes részeit. Legutóbbi, témával foglalkozó posztunkban (januárban) részletesen értékeltük az eddigi epizódokat. Aztán megtekintve a legújabb részt egyszerre éreztünk elégedettséget és csalódást. A Covenant ugyanis, - az idén már 80 éves Riedley Scott rendezésében - meglehetősen vegyesre sikerült, afféle stílusok turmixjaként összekeverve az Alien franchise eddigi jellegzetességeit. 

covenant1.jpg

Riedley Scott érezhetően egyszerre akart megfelelni a régi rajongótábornak - amelyik a xenomorfokkal folyó harc látványos kiteljesedésére vágyott - és az új rajongóknak, akik viszont inkább a Prometheust jellemző filozofikus elméletgyártást és rejtély-világot szerették volna az új részben is viszontlátni (lehetőleg kevés akcióval és minimális "szörnyharccal"). Nos, az eredmény egy sajátos hibrid lett: közepes akciómennyiséggel és a rejtélyek leegyszerűsített minimalizálásával. Így igazából a Covenant egyik tábornak sem lett a szíve csücske. 

A film első 40 perce nem hoz sem akciót sem túl sok találgatni valót: egyszerűen egy űrhajóval és annak legénységével foglalkozik. Aztán jön az eredeti tervektől való eltérés: egy műsoron kívüli leszállás, majd az 50. perctől a tragédiák sora, végül a főgonosz személyének kiderülése és a zárás. Spoiler nélkül ennyi a sztori váza. A látvány mérsékelt, a lények egy része újdonság ugyan, de túl nagy meglepetést nem okoz, a nagy csattanó pedig a végén eléggé kiszámítható. Az egész film Michael Fassbender játékára épül - egyszerre két szerepben is játszva - egyidejűleg kulcsfigura, talány és meglepetés. Gyakorlatilag ő a Covenant egyetlen igazi főszereplője. A második számú lényeges karakter: Billy Crudup, az űrhajós csapat vezetője (filmbéli neve: Oram) nem sok vizet zavar: tulajdonképpen jól - vagy inkább közepesen - adja elő a kezdetben határozott, majd meghasonló és saját hibájának súlya alatt összeomló vezető képét, valójában rém gyenge amit csinál. A harmadik főszereplő: Katherine Waterston (a filmben: Daniels parancsnok helyettes) már más tészta: szimpatikus alkat, komplex játékot mutat, valódi érzésekkel, de azért az egész nem nagyon éri el a Noomi Rapece, pláne Sigourney Weaver színvonalát. Eltekintve attól, hogy Katherin Waterstont a legjobb indulattal sem lehet éppen szép nőnek nevezni, nincs semmi markáns és átütő abban, ahogyan a a pozitív főhőst hozza a filmvásznon. Mondjuk Fassbender mellett nehéz is kitűnnie. Megemlítendő még Danny McBride, aki korábbról inkább vígjáték szereplőként maradhatott meg emlékezetünkben (filmbeli neve: Tennessee), ám ezúttal még talán ő a legerősebb "játékos". Jól csinálja, nekem hiteles, csak éppen nem kulcskarakter. 

covenant2.jpg

És most nézzük spoilerrel.

Ha még nem láttad a Covenantot ne olvasd tovább a posztot, bár szerintem ez a film olyan mozi, hogy az elemzés után is azt adja, amit tud (de nyilván ezt neked kell eldöntened). Ha nagy meglepetésekre vágysz állj itt meg és nézd meg a moziban, ha viszont óvatos vagy és akarsz előtte egy kis felkészülést tovább invitállak.

A film az 50. perctől indul be igazán, amikor az eredeti útvonaláról letért űrhajó legénysége úgy dönt, hogy tesz egy kis kitérőt és leszáll körülnézni egy ismeretlen bolygón (így kezdődnek mindig a bajok). A leszállás oka kettős: egyrészt furcsa adást fognak onnan, másrészt a hely alkalmasnak tűnik kolónia létesítésére (amit ellenőrizni akarnak). A bolygó valóban Földszerű és emberi nyomokat is mutat. Kiderül ugyanis, hogy a Prometheusban elmenekült Elizabeth Shaw ott szállt le (és itt is halt meg). Aztán a csapat tagjai megfertőződnek a bolygó levegőjében lévő porral és fél órán belül rosszul lesznek. A folytatás sejthető: szupergyorsan kifejlődik bennük egy lény, ami kitör belőlük. Az egyik csapattagnál a háton át (?), a másiknál a szájon keresztül törnek ki az áldozatok testéből. Véres, visszataszító mindkét jelenet. Majd az űrkomp a lövöldözésben felrobban és a túlélők a bolygón rekednek a xenomorfokkal.

covenant3.jpg

Itt érdemes megállni egy pillanatra: újdonság, hogy por belélegzése, fülbe jutása útján is kialakulhatnak alienek és újdonság az is, hogy az új lények félig ember - félig xenó külsejűek. Embermagasságúak (max 190 centi) fehérek, alig hasonlítva az igazi alienekre. Nyilvánvalóan ember-xenó hibridek. Később kiderül, hogy a bolygóra vetődő Elizabeth Shaw szintetikus kísérője, David a ludas mindenben: ő tette el láb alól a hölgyet és ő tenyésztette ki a furcsa alien hibrideket is a Földszerű bolygón. Célja: elpusztítani az emberiséget. Hogy mi motiválja erre? Na, ez kicsit gáz, mert nincs kellőképpen megmagyarázva. Illetve a magyarázat erősen sántít. Valami olyasmi, hogy szerinte nem érdemlik meg az emberek a túlélést. Itt aztán van még egy képzavar: az óriás emberek (akik a Prometheusban teremtőinkként szerepelnek) szintén az alienek által halnak meg a bolygón és valahogyan őket is David nyírja ki, rájuk szabadítva a fertőzést. 

covenant4.jpg

Ez a leggyengébb az eddigiekben: David, a szintetikus ember (vagy droid) a Covenant főgonosza, aki mindenre képes: komplett civilizációt pusztít el, új alieneket teremt és az emberiség kiirtását is megpróbálja. Mindenható módon legyőzhetetlen. Hasonmása, az érkező ember csapattal tartó Walter (egy másik szintetikus) sem bír vele, sőt a végén David a helyébe is tud lépni. Kevés fantáziát mutató ez a sztori, mintha Scott kicsit a megúszásra ment volna. A főhősnő, Daniels (Katherine Waterston) persze sarkára áll és hirtelen afféle gyenge Ripley hadnagyként átmegy kommandósba: nekiront a lényeknek és elintézi a legveszélyesebbet - ami tojásból, hagyományos módon "születik" - és az űrből lehívott hajóra is felkapaszkodik. covenant5.jpg

Túl sok meglepetés vagy megfejteni való nincs a filmben. A baj, hogy látványos menekülések, harcok sincsenek. Az emberszerű alienek lesből támadnak, nagy összecsapások (mint a Bolygó neve halálban) fel sem merülnek, igazi xenomorf pedig csak a film utolsó 10 percében bukkan fel (egyetlen egy darab). Felhígított az egész, afféle light verzió. A film megmarad a látvány kontra elmélkedés köztes mezsgyéjén: nem Prometheus, de nem is hagyományos Alien. Probléma az is, hogy a film vége összecsapott, ami abból adódik, hogy Scott az utolsó 10-15 percben próbál mindent "behozni", például a két droid absztrakt kommunikációjával elfecsérelt időt (az egyik tanítja furulyázni a másikat és ne tessék rosszra gondolni). Gond még, hogy gyakorlatilag nincs kivel azonosulnunk, nincsenek igazi pozitív hősök a filmben (max a "jó droid" és Waterston kisasszony, de előbbit elintézik, utóbbi pedig csak az utolsó percekben képes számottevő ellenállásra és akcióra.).

Összességében sokkal több fantázia és/vagy sokkal több akció nagyságrendekkel emelte volna a Covenant színvonalát. Értékelésünk: 7 / 10, elsősorban Fassbender és Waterston alakítása miatt, mely kicsit feljebb tolja a végpontszámot. Ám a lényeg, hogy a film siker és csalódás egyszerre: siker mert kicsit mindenből kapunk, csalódás, mert így az egész olyan "semmilyen" lett. A 7 pont egyébként az eddigi Alien filmek közt egy erős közepes értékelés nálunk, hiszen a Filmtressen a Bolygó neve halál (1986) és a Nyolcadik utas a halál (1979) kaptak eddig magasabb pontszámot (8,5 illetve 8,0 pontot), így a Covenant nagyjából azonos szintre került az Alien 3, Alien 4 és a Prometheus részekkel. Bár nyilván várjuk a "jobb" folytatást, amire szinte biztosan számíthatunk.

Értékelés: 7 / 10

7a.jpg

 Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!

filmtress_jobbkep_1.jpg

A film MAFAB adatlapja

2017.05.22.(23:22)

 

Zsivány Egyes - ami lehetett volna belőle [34.]

Sokan írtak már a Star Wars legújabb spin-off részéről, a Gareth Edwards által készített Rogue One -ról és széles skálán mozognak a vélemények a teljes elragadtatástól egészen a kemény bírálatokig. A "három és feledik "részt korábban a Filmtress 7,5 -re, a Filmworlds pedig 7 pontra értékelte. Az IMDb -n pedig még most is 8,0 ponton áll 278 ezer szavazat után. (Ugyanakkor a Metacritic csak 65% -ra díjazza.) Összességében pozitív volt a fogadtatás. A sok kritika és bírálat közt azonban csak kevés tévedt a "mi lehetett volna belőle" nevű kényes kérdés területére. Én most épen erre vállalkozom (az erő legyen velem)

rogue_one_1.jpg

Először is egy általános vélemény:

A Zsivány Egyes NEM a Csillagok háborúja életérzés és hangulatvilág innovatív megjelenése - ahogyan azt sokan gondolják - hanem egy azt utánzó, de valójában meg sem közelítő fejezet. A Star Wars stílusjegyekből szinte semmit nem kapunk: nincsenek Jedik, sithek, fénykardok, misztikum, nincs Darth Vader kontra felkelők harca (egyetlen jelenetet kivéve, ami viszont csak pár percig tart), nincs jó és rossz küzdelme (klasszikus értelemben), nincsenek midikloriánok, nincsenek vicces jelenetek, és mindent átható erő. De a legnagyobb baj nem ez, - hiszen ízlés kérdése, hogy mindebből ki mennyit igényel - hanem hogy a filmet áthatja egy sajátos, végtelenül komor, pesszimista és elkeseredett hangulat, ami annyira távol áll az egész franchise eredetileg megálmodott világától (George Lucas legelső csapatának gondolatiságától), hogy szinte egy új műfajnak tűnik a sztori.

Hogy ezt a nyomasztó érzést alátámasszam, kiemelem: a film végére az ÖSSZES szereplő meghal, jók és rosszak egyaránt. Meghal a Halálcsillagot tervező (majd a felkelőket támogató) mérnök, Galen Erso (Mads Mikkelsen), meghal annak lánya, Jyn Erso (az egyik főszereplő), meghal a főhősnő nevelőapja (Saw Gerrera - Forest Whitaker), meghal a felkelés kapitánya, Cassian Andor (Diego Luna) a másik főszereplő (aki Jyn szerelme lehetett volna), meghalnak a Halálcsillag tervrajz megszerzéséért harcba induló segítők (Chirrut Imwe, Bodhi Rook), meghalnak a felkelők katonái, pilótái, még a jópofa droid, K-2SO is, bár az ő esetében inkább a működésképtelenség a jobb kifejezés. Meghal az egyik főgonosz, Krennic igazgató is (Ben Mendelsohn), mondjuk az ő elvesztése valószínűleg keveseket zavar. Jó tudom, ezeknek a karaktereknek el kell tűnniük, hiszen a Zsivány egyesnek pontosan illeszkednie kell az "Egy új remény" kezdetéhez, márpedig ott egyetlen szó sem esik róluk. De akkor is megoldható lett volna ezer más módon is a fejezet kulcsszereplőinek eltüntetése. 

... Hogy mi lehetett volna a történetből?

Lehetett volna egy izgalmas, sodró lendületű, valódi karaktereket felvonultató, sziporkázó sztori, melyben a szereplők színes skálán mutatják be érzelmeiket - szerelmet, szenvedélyt, hősiességet, bátorságot, érzékenységet, küzdelmet - elénk tárva, egy pozitív, bizakodó történetbe ágyazva. Lehetett volna szerelem a főszereplők közt (akik még egymás kezét sem fogják meg a film alatt), lehetett volna a filmben néhány valódi konfliktus, igazi vitákkal, valódi szembeszegülésekkel és lehetett volna valamicske igazi Star Wars "fűszerezettség" is a híres ERŐ megjelenítésével, misztikummal, a megszokott Jedi trükkökkel. Egyáltalán BÁRMIFÉLE jedi jelenlét jót tett volna a filmnek, hiszen Csillagok háborúja sztoriknak annyira része a jedi-kultusz, mint lakodalomnak a zene. És jó lett volna ha az egész franchise legfontosabb, mondhatni központi figurája, Darth Vader is több szerepet kap 8-9 percnél, ha már a nézők 90% -a világszerte őt tekinti a leginkább emblematikus Star Wars karakternek. Lehetett volna több különleges helyszín, fantasztikum, lenyűgöző táj, földöntúli megjelenítés. Lehetett volna több utalás az eredeti trilógiára, a legfontosabb karakterekre (Leia, Han, Luke alakjára) és az 1983 előtti részek hangulatvilágára.

Mindez kimaradt, az erőt és a jediket egyetlen szereplő, a vak, kínai Chirrut Imwe (Donnie Yen) szánalmas vergődése (erőről szóló motyogása) idézi csak meg. (I Am One With the Force and the Force Is With Me) Ez viszont inkább kigúnyolja, mintsem megjeleníti a többi részben annyira hangsúlyos ERŐ miszticizmusát. Enélkül pedig nehéz Star Wars filmet elképzelni. (.. nehéz, de nem lehetetlen, ahogyan ezt Edwards próbálja nekünk bebizonyítani.) Mindenesetre ezt az nagyon "Csillagok háborújás" stílusjegyet kihagyva, meglepően lecsupaszított háborús drámává változik a film.

A film utolsó 30 perce látványos ugyan és jók a csatajelenetek is (földön és űrben), ám a főhősök nagyon is kiszámítható és borítékolható halála és a csupán relatívnak tekinthető siker esélye teljesen elrontja az átélés örömét. Nincsenek bizakodásra okot adó fejlemények, nincsenek elszánt, lelkes, hősies karakterek. Andor százados enervált, megkeseredett figura nem pedig mindenre elszánt hős. Diego Luna alacsony, vékonyka és törékeny termetével egyébként sem éppen a félelmet nem ismerő felkelő "mintapéldánya". Felicity Jones szép nő ugyan, de az egész film alatt egyetlen egyszer sem képes elmosolyodni és mindössze 3-4 arckifejezést váltogat csupán. Nincs meg benne Carrie Fisher energiája, humora, gúnyos sziporkázása amit Harrison Forddal szemben olyan hatékonyan tud(ott) bevetni. Jones kisasszony meglehetősen egyhangú, életunt, sőt lapos alakítást nyújt. (Noha egyértelműen érezhető, hogy sokkal többre lenne képes.) Közben a tehetségesebb szereplők, például Mads Mikkelsen alig kapnak játékidőt.

Elmondhatjuk: a Zsivány Egyes lehetett volna jó Star Wars film, feltöltődést okozó sztori, az eredeti életérzést megidéző és lenyűgöző történet, de nem jött össze. Igazság szerint semmi nem készteti arra az embert, hogy újra megnézze. A Birodalom visszavág és a többi jól sikerült rész esetében ez persze nem igaz, a rajongói tábor tagjai - a hozzánk hasonló SW fanok - százszor, ezerszer is megnézik újra meg újra. Ha más nem is, ez rávilágít arra, hogy mennyire jött össze Gareth Edwards kísérlete.

Az erő legyen veletek!

Legújabb posztunk Han Solo "ügyben": Az új Han Solo

Oscar-esélyes dögunalom: La La Land, Kaliforniai álom [33.]

Mindig nehéz olyan filmről kritikát írni, amitől mindenki el van ájulva és ami összesen hét (!) Golden Globe -ot begyűjtve, a hivatalosan kikiáltott idei "jó film" címet is viseli. Bár a "Kaliforniai álom" premierje 2016 decemberére esett, a film nagy diadalútja idénre várható. Kijelenthetjük: a La La Landról rosszat mondani szinte szentségtörés számba megy, többek közt azért is, mert az amerikai filmakadémia 14 (nem tévedés: tizennégy) Oscar jelöléssel jutalmazta nem régiben, amiből február 26 -án (az idei Oscar-gálán) jó eséllyel 6-7 tényleges arany szobrocskát is elhozhat. Az, hogy mind a 14 -et megkapja, nem életszerű, de mióta az ízléstelenségnek filmes műemléket állító Mad Max (A harag útja) tavaly 6 Oscart nyert, bármi lehetséges Hollywoodban. Mondjuk azt is érdemes hozzátenni, hogy már az Oscar sem a régi és a díj történetében számtalan más ócskaság is kapott már elismerést. (Úgyhogy azért annyira nem kell elájulni tőle, mert sajnos a minőség és a díjak nem mindig állnak korrelációban egymással.) De nézzük ezt az annyira agyon dicsért filmet, tényleg annyira hihetetlenül szárnyaló?

lala_land.jpg

Előbb spoiler mentesen pár szó. Szögezzük le: a La La Land egy melankolikus és szomorkás szerelmi történet (musical formába csomagolva), ami egy nem túl bonyolult és nem különösebben eredeti sztoriban meséli el a nézőnek két, útját kereső fiatal kapcsolatának históriáját. (Ennyi simán kiderül a filmről az arcunkba sugárzott számtalan reklámból és előzetesből is.) Hasonló történetet vagy száz másik filmben is láthattunk már, a kérdés csak az: ez vajon miért fogta meg annyira a filmakadémia tagjait? Erre három tippem is lenne: az egyik, hogy ezúttal Damien Chazelle rendező beleszőtte a cselekménybe Hollywood "esszenciáját" (ami mindig is megmelengette az amerikai szíveket) sajátosan megjelenítve az érvényesülésre, csillogásra, filmes karrierre áhítozó kisemberek vágyait. Ezzel aztán tényleg szinte mindenki könnyen tud azonosulni. A második lényeges "csali tényező", hogy a film sajátos piedesztán állít emléket az amerikai dzsessz műfajának, kiemelve napjainkban tapasztalt (és valóban sajnálatos) érték-, illetve népszerűség vesztését. Ez olyan "küldetés", ami magasabb érték-szférába emeli a La La Landot, (főleg az amerikai filmszakértők körében). A harmadik megkerülhetetlen tényező, hogy romantikus musical -ről van szó, ami hiánycikk manapság Hollywoodban. (Ha csinálnak egyet, azt díjazni kell.) Végül bónusz a sok jó zene (melyek tényleg jók), no meg persze Ryan Gosling jelenléte is, aki bármit csinál manapság a vásznon, az csakis a filmművészet magasiskolája lehet. Persze nem ő az első és nem is utolsó amerikai filmsztár, aki az "ügyeletes filmművész és zseni" címet évekre birtokolni tudja. Hollywood időről időre felkap színészeket és még ha nem is mindig követi választásukat a nagyközönség egyetértése, kitartóan agyon-dicsérik őket, egymásra licitálva. Most Gosling úr élvezheti ennek a szokásnak a gyümölcseit.

lala_land2.jpg

De nézzük pártatlanul a filmet, elvégre mi megtehetjük, lévén, hogy nem vagyunk Amerikában, nincs közünk a filmakadémiához sem, és független filmes blogként nekünk nem kell kötelezően hozsannáznunk a film körüli hype -ot tovább dagasztva. Pártatlanul nézve a film alaptörténete szimpla és középszerű. Spoiler nélkül: két huszonéves hétköznapi harca vágyaik eléréséért, amibe a szerelem kontra karrier ősi kérdése hoz némi bonyodalmat. Uncsi és mondjuk ki: elcsépelt. De persze meg lehet csinálni 640. alkalommal is, mert ezúttal musical a műfaj, ami ad az egészhez némi plusz romantikát. A zenék valóban nem rosszak és érdekes rendezői fogás, hogy a film gyakorlatilag ugyanannak a dallamnak a visszatérő nosztalgiája, mintegy keretbe téve a sztorit. (tényleg csodálatos dallam, ...de erre Oscart adni...

És most nézzük spoileresen. A történet napjaink Kaliforniájában játszódik. Sebastian (Ryan Gosling) bárzongorista, aki saját dzsessz klubra vágyik, Mia (Emma Stone) pedig kávéházi felszolgáló, aki filmsztár szeretne lenni. Találkoznak, egymásba szeretnek, majd kiderül: vágyaikat csak külön-külön tudják megvalósítani. A lányt ugyanis Párizsba szólítják lehetőségei, a fiúnak meg turnéznia kell, hogy legyen elég pénze megnyitni saját klubját. Ők persze nem egymást, hanem vágyaikat választják. (Itt azért közbeszúrnám: ez az ő döntésük,  vagyis pestiesen szólva: "tetszene másként dönteni és akkor lenne nagy, életre szóló szerelem, meg amit akartok.") Aztán öt évvel szakításuk után, véletlenül egymásba botlanak, felidéződik bennük a múlt - egy romantikus dallammal a háttérben (miközben a lányok zsebkendőért nyúlnak) - és egymásra mosolyognak. Aztán a The End felirat. Ennyi. Dióhéjban. ... Persze mindez sok zenével és néhány 50-es, 60-as évekből "kölcsönvett" táncbetéttel (Gosling és Stone kisasszonnyal több-kevesebb sikerrel begyakorolt előadásában).

lala_land3.jpg

A szereplőket igazából nem ismerjük meg. Őszintén szólva nagyívű színészi játékot sem igen láthatunk tőlük, megkockáztatom, hogy Gosling szövege bőven ráfért legépelve két oldalra. Maximum. Emma Stone aranyos, de engem speciál kicsit zavart, hogy szinte az összes statiszta lány mérföldekkel néz ki jobban nála. "Kedves de csúnya", ez a helyes formula Stone kisasszonnyal kapcsolatban. Persze nem ez a fő probléma a filmmel. A legnagyobb gond az, hogy nem számíthatunk katarzisra, ha megnézzük. Ez pedig gáz, ha egy Oscar esélyes filmről beszélünk. Én például amikor a katarzis bekövetkeztére vártam és az 57. percben Ryan Gosling illetve Emma Stone az égen repkedtek a felhők között, már tudtam: minden hiába. A giccs, a banalitás elviszik az egészet, hiába a jó zene és hiába Gosling borostás arca, homlokába hulló haja, ahogyan a zongorát püföli (vagyis úgy tesz, mintha zongorázna). 

Ami jó, az a zene és az érdekesen felvett képek, fények-árnyékok fotózása, illetve a színvilág. Tetszetős. Ennyi sajnos. Ám, ha nem várunk sokat a filmtől (Oscarok ide vagy oda), eltekintünk attól az idegesítő ténytől, hogy mennyit másol a régi nagy amerikai musicalek jeleneteiből (Gene Kellytől például), amellett hiper-érzékenyek vagyunk a romantikára, szeretjük Goslingot és persze van egy felesleges két óránk, egész jól ellehetünk ezzel a filmmel. De 6-nál magasabb értékelés, pláne Oscart sajnos akkor sem ér. (Még ha meg is kapja egy hónap múlva.)

 Értékelésünk: 6 / 10

6.jpg

 Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!

filmtress_jobbkep_1.jpg

A film MAFAB adatlapja

2017.01.28.(11:40)

A legnagyobb amerikai filmstúdiók [32.]

A világ legjobb és leglátványosabb filmjeinek 85-90 százaléka a legnagyobb amerikai filmstúdiókban készül. Ha moziba megyünk ezeknek a giga-vállalkozásoknak a logóit, emblémáit láthatjuk a film vetítésének kezdetén. De nézzük, kikről is van szó valójában, mely vállalatok tartoznak a TOP 6 -ba.

hollywood.jpg

Mindegyik kötődik a filmipar fővárosához, a kaliforniai Los Angeles egyik városrészéhez Hollywood -hoz. A település 1886 óta létezik, 1910-ben csatlakozott Los Angeleshez, majd megkezdődött a filmvállalatok kialakulása is. Ha az aktuális, jelenlegi helyzetet nézzük, két filmstúdió emelkedik ki az éves bevételek terén, az egyik az Universal Pictures (NBC Universal), mely 2015-ben 6,89 milliárd dollárt kaszált, - főként a Halálos iramban 7-nek, a Minyonoknak és a Jurassic Worldnek köszönhetően - a másik pedig a Disney, mely 2016 -ban elérte a kerek 7 milliárd dolláros álombevételt (főleg a Star Wars franchise -nak köszönhetően, mely önmagában 300 milliót hozott). Növelte nyereségüket még a Szenilla nyomában (Finding Dory), Captain America: Civil War és a Zootropolis – Állati nagy balhé (Zootopia), A dzsungel könyve, a Moana és a Doctor Strange. 

Nézzük tehát az említettek mellett a 6 legnagyobb filmstúdiót:

1.) Columbia Pictures – Sony.  A Sony Pictures Entertainment csoport része, miként a Tri Star és az MGM is (Metro Goldwyn Mayer, mely a 30-as évek legnagyobbja volt) illetve természetesen a Sony Pictures. Az MGM -en keresztül ehhez a cégcsoporthoz kötődik még a United Artists – Mary Pickford (1892–1979), Douglas Fairbanks (1883–1939), Charles Chaplin és D. W. Griffith (1875–1948) által alapított, 1919-es, sokáig független gyártású filmeket forgalmazó vállalat.

Az 1919-ben alapított Columbia vállalat működésének első három évtizedében a cég elnöke Harry Cohn volt. Neki köszönhetően még a gazdasági világválság idején is nyereségesen működött a Columbia. Ami a Tri Start illetiTri-Star Pictures – A CBS Televízió, a Home Box Office (HBO) és a Columbia Pictures hozta létre 1982-ben. Ma a Tri-Star a Sony Pictures Entertainment holding önálló részeként működik Kaliforniában. Korai sikerei között található Alan Parker Madárka, a Nicsak ki beszél és Paul Verhoeven Az emlékmás című mozija, a Hook, A szerelem hullámhosszán és a Függő játszma.

columbia.jpg

2.) 20th Century Fox – A Fox Entertainment Group része, miként a Blue Sky Videos és a Fox Searchlight Pictures is. A cég William Fox (született Fried Vilmos, édesanyja után azonban Fuchs Vilmos.) filmszínház-birodalmából, a Fox Film Corporation-ből (alapítva: 1914) és a Twentieth Century Pictures-ből fejlődött ki. A két cég 1933-ban olvadt egybe.

A 20th Century Fox napjaink egyik legnagyobb filmes cége, 2014. február 18-tól került ismét az alapítók leszármazottainak irányítása alá. Ma már a kábel- és műholdas piac egyik legfőbb szereplője.

20th_century.jpg

3.) Paramount Pictures – A Paramount csoportjába tartozik még a DreamWorks és a Nickelodeon is. A magyar származású Adolf Zukor alapította a Famous Players Film Company átszervezésével, 1912 május 8-án. Link A Dream Works -ről bővebben: A céget 1994-ben alapította Steven Spielberg, David Geffen és Jeffrey Katzenberg. Az SKG rövidítés hármójuk nevének kezdőbetűiből származik.

A piramis alakú hegy, amely a Paramount Pictures logóján látható, a legrégibb hollywoodi stúdiójelkép. Eredetére nézve több hipotézis is létezik. Például, hogy egy perui hegycsúcsot ábrázol, körülötte a filmstúdióval leszerződött legnagyobb színészek csillagaival.

paramount.jpg

4.) Warner Brothers – Ebbe a cégcsoportba, a Time Warner Inc. vállalatközösségbe tartozik még a New Line Cinema, Carton Network, Turner Broadcasting System, a DC Comics és az HBO film is. Három fivér, Harry Warner (1881–1958), Albert Warner (1883–1967) és Sam Warner (1887–1927) alapította meg 1903 -ban. Később, 1925-ben elkezdtek a hangosfilmekkel foglalkozni és ezzel a vállalat szárnyalni kezdett.

New Line Cinema – A Robert Shyne által létrehozott New Line 1967-ben kezdett el tevékenykedni underground filmek független forgalmazójaként. Említésre méltó még a tény, hogy a Time Warner leányvállalata a legismertebb amerikai hírcsatorna is, a Cable News Network, ismertebb nevén: CNN.

warner.jpg

5.) Walt Disney Motion Pictures Group - Cégcsoportjuk része a Marvel Entertainment (2009 óta), a Pixar, a Touchstone Pictures és a Miramax Films is. Walt Disney és a bátyja, Roy Oliver Disney 1923 -ban alapították cégüket, mely néhány évtized alatt a Föld egyik legsikeresebb és legtőkeerősebb vállalkozásává vált.

Miramax céget Harvey és Bob Weinsten alapította 1980-ban. A 90-es évek elején vált sikeres filmforgalmazóvá. A Disney az elmúlt években két hatalmas üzletet is kötött: az egyik 2009 -ben a Marvel felvásárlása volt (4 milliárdért), a másik pedig 2012 -ben a Lucasfilmé (szintén 4 milliárdért). Utóbbival megszerezte George Lucastól a Star Wars filmek későbbi részeinek forgalmazási jogait is. Sokan ezt tekintik az "évszázad üzletének". 

disney.jpg

6.) Universal Pictures – NBC Universal. Ide tartozik a Focus Features és a Rogue Pictures is. Carl Laemmle alapította 1912-ben. Los Angeles környékén nyitotta meg a Universal City stúdiótelepét, a világ legnagyobb filmgyártó vállalkozását. A tulajdonos NBC, a három legnagyobb amerikai TV társaság egyike. (A másik kettő: ABC és a CBS) Egy 2003-as felmérés szerint az NBC televízió az amerikai háztartások 97,17%-ban vehető (103 624 370 háztartás). Az NBC tíz saját tulajdonú csatornát üzemeltet, és 197 helyi televízió csatornával áll szerződésben.

universal.jpg

Független filmes cégek

  • LionsGate. Egy kanadai-amerikai filmipari cég, amit 1995-ben, Vancouverben hoztak létre, székhelye a kaliforniai Santa Monicában található. 2010-ben a nyolcadik legsikeresebb filmstúdió volt az Egyesült Államokban, 4,9%-os piaci részesedéssel.
  • Dimension Films

 

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is! 

Itt is várunk: Filmrajongók FB csoport

filmtress_jobbkep_1.jpg

Az Alien filmek és rangsorolásuk [31.]

2017 májusában a magyar mozikban is műsorra került a legújabb Alien film - ami egyébként egyben a Prometheus második része is - érdemes kicsit felelevenítenünk a franchise eddigi részeit és egyúttal rangsorolnunk az eddigi epizódokat. Az alapötlet nagyon régi: bizony már 38 éve is van annak, hogy Alan Dean Foster 1979 -ben megírta a Nyolcadik utas a halál (Alien) történetét. Az egész sztori értelmi szerzője egyébként 22 éves korában (1968-ban) kezdett írással foglalkozni:

Tovább

Cloverfield Lane 10 (2016) [29.]

Beteg film. Ez volt sajnos az első gondolat, ami erről a műről eszembe jutott - rögtön megtekintése után - és csak ezt követően szofisztikáltam érzéseimet. Mert tömören ez a helyzet: kicsit beteg az egész. Ám ezzel együtt is leköti az embert és izgalmas is. Sőt, fordulatos, mi több színészi kvalitásokat is láthatunk benne. Az első fele, afféle kamara filmként is felfogható, három szereplővel, egyből színpadra adaptálható formában. Ez az első rész inkább dráma, néhol szürreális elemekkel.

Tovább

2016 összegzés [28.]

Véget ért a 2016 -os esztendő is, eljött tehát az összegzés ideje. Blogunkon és partner oldalainkon (a Filmworlds és FW villám blogokon) három fős szerkesztőségünk összesen 71 posztot jelentetett meg idén. Ebből 27 jelent meg itt, a Filmtressen (tartalom) 29 a Filmworlds blogon és 15 a Filmworlds villámon. 

Tovább

TOP 10 film 2016 -ban [27.]

2016 folyamán 260 film került a magyar mozikba, melyek közül a Filmtress a különvélemény jogával élve saját TOP 10 -es listát készített a legjobb alkotásokat kiválasztva. Mi így búcsúztatjuk a 2016 -os esztendőt. Bevalljuk: nem volt könnyű a lista összeállítása, mert valóban alig akadt idén olyan alkotás, melyet 8,5 pont fölé lehetett volna értékelni. Ugyanakkor születtek különlegességek, szép történetek, igényes művek és érdekes filmek. A TOP 10 elkészítéséhez a FW 70 -es listáját is felhasználtuk. Íme a végeredmény:

Tovább

Leia hercegnő alakja és Carrie Fisher [25.]

December 27-én, 60 éves korában meghalt Carrie Fisher a Csillagok háborúja Leia hercegnője. Mindenkit elszomorított a hír, de főleg azokat a Star Wars rajongókat, akik megszámlálhatatlan mennyiségben nézték meg újra és újra az eredeti Csillagok háborúja részekben: az 1977-es „Egy új remény” -ben, az 1980-as „Birodalom visszavág” –ban és az 1983 –as „Jedi viszatér” –ben. Életrajzával most nem szeretnénk részletesebben foglalkozni, (ezt megteszik helyettünk a különböző sajtóorgánumok), mi inkább arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy mit is jelentett alakja a Csillagok háborúja eredeti trilógiájában?

Tovább