A 2014 -es „Hazárdjáték” (The Gambler) című, meghatározhatatlan műfajú (de elvben kriminek besorolt) film, valódi csemege a szerencsejáték-függő nézőknek. Rupert Wyatt rendező, aki a 2011-es Majmok bolygójával egyszer már felkeltette saját maga iránt a filmes szakma érdeklődését, egy közepesnél valamivel jobb (sőt helyenként kifejezetten érdekes) filmet hozott össze, az idén már 45. születésnapját ünneplő Mark Wahlberggel. A filmben szerepet kapott egyébként még John Goodman és Jessica Lange is , akik jelentős mértékben emelték a produkció színvonalát. De persze a mű igazi alakja Wahlberg, aki épp termékeny korszakát éli, hiszen tavaly három sikeres filmmel is öregbíteni tudta színészi hírnevét (Törtetők, Ted 2, Megjött Apuci). Innentől spoileres vélemény.

A történet egy kettős életet élő egyetemi oktatóról szól (Jim Bennett - Mark Wahlberg) aki nappal irodalmat tanít, éjszaka viszont nagy tételben kártyázik. És többnyire veszít, mégpedig százezreket. Az összes probléma ebből az alaphelyzetből következik: ugyanis Bennett valódi alvilági fazonoktól, maffiavezérektől kér kölcsön (mint Frank, azaz John Goodman), amit aztán nem tud megadni. Állandó tartozásai – és kóros játékfüggősége okán - életveszélyes helyzetbe kerül és saját családját is veszélybe sodorja. Közben sajátos kapcsolatba bonyolódik egy tanítványával, ami tovább nehezíti helyzetét. Ám a docensként és íróként is sikeres tanár nem adja fel: ügyesen trükközik a kosárlabda fogadásokkal és végül mindent kockáztatva és egy lapra feltéve, szinte csodával határos módon, de kimászik reménytelen helyzetéből.

A film első pillanatra egy átlagos krimi, minimális izgalommal, unalmas kivitelben. Ám valójában ennél sokkal több. Jim Bennett története üzenet arról, hogy az élet egy harc, melyben csak magunkra számíthatunk. Tanulsága, hogy a játékszenvedély óriási veszélybe sodorhat bennünket, és tönkreteheti életünket is. Mindezeken túl a film elgondolkodtat arról is, hogy a legtöbb ember kettős életet él. Az egyik énünk lehet sikeres valamiben, míg a másik, rejtett énünk egy teljesen új dologra vágyik. (Néha szinte betegesen.) Így rengeteg ember vív folyton belső harcot önmagával. A belső vívódásokkal küszködőkön belül a játékszenvedély-betegek pedig egy külön "kategóriába" sorolhatóak. Sajátos démonaikkal harcolnak, melyből a külvilág néha alig lát valamit. A Gambler főhőse legyőzi ezeket a démonokat, és a film utolsó képsorain elfut előlük.

Wahlberg játéka hiteles, stílusos és messze átlag feletti. Jim Bennett tanárként elmondott gondolatai pedig értékesek és messzire vezetnek. John Goodman zseniális a maffiavezér szerepében és a film egyik legérdekesebb eszmefuttatása az ő szájából hangzik el, mégpedig a "kapd be pozícióról". Ennek lényege, hogy a legtöbb, amit életünkben elérhetünk, az annak biztonsága, hogy bárkinek azt tudjuk mondani: kapd be. Ezt pedig azért tehetjük meg, mert anyagilag biztonságban vagyunk. Van házunk, van autónk és van pénzünk a bankban, mely szépen kamatozik nekünk. Ezzel pedig anyagilag mindeniktől függetlenek lehetünk. EZ a "kapd be" pozíció. Ennek az állapotnak az elérését tanácsolja Frank (John Goodman) is a játékfüggő és életét kockáztató Jimnek (Wahlbergnek). És alighanem ez az egyszerű alapigazság a Gambler egyik nagy üzenete is számunkra. 

A film vége komoly csattanót hoz, egy érdekes befejezéssel. Összességében a Hazárdjáték nem az évszázad filmje, de érdekes és stílusos alkotás, elgondolkodtató eszmefuttatásokkal és nagyszerű játékkal. 

Értékelésünk: 7.0 / 10

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.