Minden a filmekről - elemzések, vélemények, kritikák

Filmtress

Filmtress

Rossz anyák - Bad Moms (2016) gyorselemzés [21.]

2016. december 16. - Harmat Árpád Péter

Ha valaki olyan vígjátékra vágyik ami képes kicsit levezetni a "felgyülemlett gőzt" és túlmutatva önmagán, a harsány lazaság (szinte már közönségesség) és mélyebb érzések határán tud nevettetni (és esetleg maga is szülő) annak elsőosztályú kikapcsolódást nyújt Scott Moore és Jon Lucas 2016-os filmje. Ami a lazaságot illeti: a főszereplő hölgyek (akik egyébként egymás barátnői) mind olyan családanyák, akik túlhajszoltak és ezért egy ponton besokallnak. Egyszerre unnak bele túlterheltségükbe, és az ezernyi elvárás teljesítésébe, amikor rádöbbennek, hogy a gyerekeiknek, a munkahelyüknek, a háztartás vezetésének, férjüknek, a szülői munkaközösségnek és az egész világnak is meg kell felelniük. Mégpedig egyszerre. Amy Mitchell (Mila Kunis) az első közülük, aki "fellázad" és elhatározza: ezentúl "tesz az egészre". Csak azért is lazít: nem megy be munkahelyére, beül végre egy étterembe, elolvas egy újságot, lazábbra veszi a gyerekek kiszolgálását és egyáltalán visszább vesz mindenből. Rögtön követik a hasonló cipőben járó barátnői és kialakul a lázadó anyák hármasfogata. (Benne: Kristen Bell és Kathryn Hahn) Közben szabad szájú bulizós, poénokkal teli életre váltanak, melyben kacagtató kalandokban vesznek részt. 

rossz_anyak.jpg

Aztán egyszer csak komolyra változik minden: a szülői munkaközösség karót nyelt és mindenre képes vezetője, Gwendolyn (Christina Applegate) kijelenti: nem tetszik neki a lázadók hozzáállása és megtorolja, ha nem változtatnak. Megkezdődik a harc Amy és Gwandolyn között. A tét: ki lesz a következő időszak SZMK vezetője és ki teszi tönkre a másikat (és annak gyerekét). 

A "Rossz anyák" kicsit túlmutat önmagán: a sok vicc, a néha-néha előforduló alpáriaskodás, hülyéskedés mellett kifejeződik valami fontos dolog is: nehéz jó anyának lenni. És férfiként itt hozzátenném: jó apának sem könnyű. Elvárások vesznek körül bennünket, miközben képmutató egész világunk. Meg kell játszanunk magunkat mindenhol - a munkahelyen, az ismerősök előtt és a többi szülő előtt - hogy hibátlannak látszódjunk. Pedig az őszinteség felszabadítana bennünket. Csak nem merjük kipróbálni, mert kifogástalan megjelenést, fegyelmezett viselkedést, pontosságot, határtalan munkabírást vár el tőlünk a munkahely és a társadalom. Aki mégis bevallja, hogy nem tökéletes és néha hibázik, azt a farkastörvények tiporják el. Amy Mitchell mégis megteszi: az SZMK előtt, nyilvánosan megvallja: ő bizony gyakran rossz anya. Mert néha hibázik, mert gyarló, mert nagyon sokszor fáradt és néha szeretne kicsit önmagára is gondolni.

A történet happy enddel zárul, de elgondolkodhatunk azon: vajon a mi életünkre igaz mindez? Mi vajon jó anyák vagy jó apák vagyunk? Be merjük vallani - legalább önmagunknak - hogy bizony néha hibázunk a legjobb akarat mellett is? Mert ha igen, akkor azt is megértjük, hogy nem ez a lényeg, hanem hogy szeressük gyerekeinket. Szívből és őszintén. És akkor minden más is menni fog. A filmet jónak tartom, mert szórakoztat, nevettet és el is gondolkodtat egyszerre. Ez pedig több, mint ami a legtöbb vígjátékról elmondható. Értékelésünk csak azért 6,5 mert egy kicsit tényleg sok benne az alpáriság és a nagy "nevettetők" ikonikus vígjátékok árnyékában ténylegesen ennyit ér. Mindenesetre jó szórakozást ígér, csak ajánlani tudjuk!

Értékelésünk: 6,5 / 10

6_5.jpg

filmtress_jobbkep.jpg

2016.12.16.(17:32)

A bejegyzés trackback címe:

https://filmtress.blog.hu/api/trackback/id/tr3612052471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása